A Közép-Dunántúli Régió mezőgazdasága
A régió területe földrajzilag rendkívül változatos megjelenésű, a mezőgazdaság szempontjából számos kedvező adottsággal rendelkezik. Hegyvidékei az erdőgazdaságnak és az idegenforgalomnak kedveznek, síkságai az ország kiemelkedő gabonatermelő vidékei.
A földterület művelési ág szerinti megosztásában a régióban található az ország szántóterületének 11,1 %-a, gyümölcsösének 4,4 %-a, szőlőterületének 12,5 %-a, gyepterületének 10,6 %-a, erdőterületének 12,4 %-a, halastavának 7,5 %-a.
A földterület művelési ág szerinti megosztásában a régióban található az ország szántóterületének 11,1 %-a, gyümölcsösének 4,4 %-a, szőlőterületének 12,5 %-a, gyepterületének 10,6 %-a, erdőterületének 12,4 %-a, halastavának 7,5 %-a.
Az 1994-2004 közötti időszakot vizsgálva megállapítható, hogy a szántóterület 1999-ig kismértékben növekedett majd 2000-ben közel 30 ezer hektárral csökkent. A termőterület csökkenésének oka, hogy a művelés alól kivett terület egyik évről a másikra az országos tendenciával megegyezően igen jelentősen megnövekedett.
Fejér megyében összefüggő tájegységet képez a Mezőföld. Jó vízgazdálkodású, mélyrétegű, humuszban gazdag talajain a szántóföldi növénytermesztés számára kiválóak.
A megye északi részén a Bakony és a Vértes lankáin elsősorban a szőlő és gyümölcstermesztés, valamint az erdő- és vadgazdálkodás jellemző.
Veszprém megye területének felszíne erősen tagolt. A mezőgazdasági művelést erősen nehezítik a kedvezőtlen talajviszonyok, különösen a köves, kavicsos feltalaj és a sekély termőréteg. Kedvezőbbek a Pápa környéki, valamint a Mezőfölddel határos területek talajviszonyai.
Komárom-Esztergom megye változatos felszínén a Kisalföld átnyúló síksági területein a gazdálkodók döntően gabonatermesztésre rendezkedtek be.
Jelentős változás úgyszintén, hogy a régió erdőterülete az előző évek átlagához képest kb. 50 ezer hektárral növekedett. A növekedés szinte teljes egésze Veszprém megyéhez köthető.
A régióban a mezőgazdasági termelés hatékonysága a kitűnő adottságok ellenére mérsékelt. A tömegtermelésre alkalmas művelt és szántóterület aránya meghaladja az Európai Unió átlagát, jellemző a nagytáblás művelési rendszer. Jellemzően bérlet formájában folyik a gazdálkodás, a kárpótlási folyamat jelentősen átalakította ugyan a tulajdonviszonyokat, a földhasználat, és az ehhez tartozó termelési módszerek megváltoztatásában azonban nem történt döntő áttörés. Csökkent a mezőgazdaságban foglalkoztatottak száma, ezen belül is a szellemi foglalkoztatottak száma csökkent a legnagyobb mértékben. Az alkalmazásban állók 13,5 %-a a mezőgazdaság, vadgazdálkodás, erdőgazdálkodás és halászat területén foglalkoztatott.
A szántóföldi növénytermesztést a gabonafélék túlsúlya jellemzi, az igen nagy területen termesztett kukorica piacérzékenységét és a termesztés gazdaságosságának bizonytalanságát az állattenyésztés visszaesése várhatóan tovább fokozza.
A régióban néhány gyümölcs termesztése kiemelkedő, ugyanakkor általános gond a nagy termésingadozás, és az, hogy nincs elegendő átmeneti hűtött tárolókapacitás, válogató és csomagoló gépsor. A termelők szervezetlenül értékesítik termékeiket, jelentős hátrányt elszenvedve más országok fejlettebb marketing eszközöket alkalmazó termelőivel szemben. A szőlő termesztésének területi mutatói az országos átlag körüliek, az egy hektárra jutó bortermelés alacsony szintje részben a csemegeszőlő termesztés nagyobb arányának, részben feldolgozási, tárolási és piaci értékesítési problémáknak a következménye.
A tej-, tojás-, baromfi- és sertéshús termelésből a régió az országos átlagot meghaladó arányban veszi ki részét. A térség növénytermesztési adottságai kedvezőek az energia- és tömeg-takarmányok olcsó, jó minőségű és nagy tömegű termesztéséhez, a korábbi fejlesztések során itt alakultak ki a baromfi-nemesítés és intenzív baromfitartás, valamint szarvasmarha tenyészállat- nevelés és tejtermelés központjai.
Fejér megyében összefüggő tájegységet képez a Mezőföld. Jó vízgazdálkodású, mélyrétegű, humuszban gazdag talajain a szántóföldi növénytermesztés számára kiválóak.
A megye északi részén a Bakony és a Vértes lankáin elsősorban a szőlő és gyümölcstermesztés, valamint az erdő- és vadgazdálkodás jellemző.
Veszprém megye területének felszíne erősen tagolt. A mezőgazdasági művelést erősen nehezítik a kedvezőtlen talajviszonyok, különösen a köves, kavicsos feltalaj és a sekély termőréteg. Kedvezőbbek a Pápa környéki, valamint a Mezőfölddel határos területek talajviszonyai.
Komárom-Esztergom megye változatos felszínén a Kisalföld átnyúló síksági területein a gazdálkodók döntően gabonatermesztésre rendezkedtek be.
Jelentős változás úgyszintén, hogy a régió erdőterülete az előző évek átlagához képest kb. 50 ezer hektárral növekedett. A növekedés szinte teljes egésze Veszprém megyéhez köthető.
A régióban a mezőgazdasági termelés hatékonysága a kitűnő adottságok ellenére mérsékelt. A tömegtermelésre alkalmas művelt és szántóterület aránya meghaladja az Európai Unió átlagát, jellemző a nagytáblás művelési rendszer. Jellemzően bérlet formájában folyik a gazdálkodás, a kárpótlási folyamat jelentősen átalakította ugyan a tulajdonviszonyokat, a földhasználat, és az ehhez tartozó termelési módszerek megváltoztatásában azonban nem történt döntő áttörés. Csökkent a mezőgazdaságban foglalkoztatottak száma, ezen belül is a szellemi foglalkoztatottak száma csökkent a legnagyobb mértékben. Az alkalmazásban állók 13,5 %-a a mezőgazdaság, vadgazdálkodás, erdőgazdálkodás és halászat területén foglalkoztatott.
A szántóföldi növénytermesztést a gabonafélék túlsúlya jellemzi, az igen nagy területen termesztett kukorica piacérzékenységét és a termesztés gazdaságosságának bizonytalanságát az állattenyésztés visszaesése várhatóan tovább fokozza.
A régióban néhány gyümölcs termesztése kiemelkedő, ugyanakkor általános gond a nagy termésingadozás, és az, hogy nincs elegendő átmeneti hűtött tárolókapacitás, válogató és csomagoló gépsor. A termelők szervezetlenül értékesítik termékeiket, jelentős hátrányt elszenvedve más országok fejlettebb marketing eszközöket alkalmazó termelőivel szemben. A szőlő termesztésének területi mutatói az országos átlag körüliek, az egy hektárra jutó bortermelés alacsony szintje részben a csemegeszőlő termesztés nagyobb arányának, részben feldolgozási, tárolási és piaci értékesítési problémáknak a következménye.
A tej-, tojás-, baromfi- és sertéshús termelésből a régió az országos átlagot meghaladó arányban veszi ki részét. A térség növénytermesztési adottságai kedvezőek az energia- és tömeg-takarmányok olcsó, jó minőségű és nagy tömegű termesztéséhez, a korábbi fejlesztések során itt alakultak ki a baromfi-nemesítés és intenzív baromfitartás, valamint szarvasmarha tenyészállat- nevelés és tejtermelés központjai.
