Ipar, vállalkozások, kutatás – fejlesztés - innováció

A Közép-dunántúli Régióban az ipari parkok száma (29) a második, területe pedig az első helyen áll országos szinten (Forrás: www.gkm.hu 2006), kialakításuk és fejlődésük dinamikus. A régió ipari teljesítményének 67%-át az ipari parkokba települt cégek adják (országos adat: 25%), az ország ipari parkjaiban foglalkoztatottak közül minden harmadik e régióban dolgozik, a parkok átlagos betelepültsége 50%-os. Az elért eredmények mellett le kell szögezni azt is, hogy a régióban működő ipari parkok az országos helyzethez hasonló módon – néhány kivételtől eltekintve „valódi” térségi gazdaságszervező funkciók betöltésére még nem kellőképpen alkalmas.

Vállalkozások

Az országos folyamatokhoz hasonlóan az 1990-es évektől a régióban is dinamikusan növekedni kezdett a gazdasági szervezetek száma, és alapvetően megváltozott a tulajdonosi, gazdálkodási forma szerinti összetétel. Ma az ország vállalkozásainak mintegy tizedét a régióban regisztrálták. Az országos arányokhoz hasonlóan ezeknek azonban csupán háromnegyede működő vállalkozás. A vállalkozói aktivitást jelző 1000 főre jutó vállalkozásszám az országos trendekkel párhuzamosan alakul, így a 90es évek közepe óta is fokozatosan emelkedik, de az átlagtól tartósan elmarad.
A vállalkozási aktivitásban a régión belül is igen nagy területi különbségek tapasztalhatók. A Balaton térségében kiemelkedő a vállalkozások aktivitása és jelentős a megyeszékhelyeken is. A többi városban változó, de a megyehatárok mentén továbbra is vállalkozás-szegény területek találhatók. Az e tekintetben legrosszabb mutatójú Abai kistérségben a vállalkozások 1000 főre jutó száma csak alig több, mint a régiós átlag fele, de nem sokkal nagyobb a vállalkozói kedv Fejér megye két déli térségében (Enying, Sárbogárd) sem. Ezzel szemben kimagaslóan magas a Balatonfüredi térség vállalkozás-sűrűsége, és jó eredményeket találunk a Tatai, Székesfehérvári és Veszprémi térségekben is.
A régióban is érvényesül a hazai mikro- és kis vállalkozások sajátos jellemvonása, az önfoglalkoztatás, az alkalmazottak nélkül működő vállalkozások magas aránya. Ezen belül a működő vállalkozások nagy többségét adó mikrovállalkozások foglalkoztatják a legkevesebb dolgozót, több mint kétharmaduk nem rendelkezik alkalmazottal. Ezzel szemben – a főleg külföldi tulajdonban lévő – nagyvállalatok aránya nem éri el a két-tized százalékot, melyek a foglalkoztatottak kétharmadát adják. Az országos gyakorlattal ellentétben több régióbeli nagyvállalatnak sikerült elkerülnie a teljes csődöt vagy kisebb társaságokra bomlást. A szerkezetátalakulást a társas vállalakozások további térhódítása, az egyéni vállalkozások kisebb mértékű visszaszorulása jellemzi. Ennek ellenére azonban az egyéni vállalkozások dominálnak, arányuk a működő vállalkozásokon belül mintegy kétharmados.
A régióban a túlnyomórészt a hazai tőkebefektetéssel alapított vállalkozások tevékenységi körének módosulása következtében, folyamatosan változik a működő vállalkozások gazdasági ágak szerinti összetétele, egyre magasabb hányadot képviselnek a különböző szolgáltatásokban működő vállalkozások mind a társas, mind pedig az egyéni vállalkozások vonatkozásában. Ennek ellenére a vállalkozások számának ágazati összetétele is jelzi – a foglalkoztatottak és a gazdaság teljesítménye alapján pedig még egyértelműbb –, hogy a régióban domináns az ipar, építőipar.

K+F és innováció

A régió gazdasági súlyához viszonyítva a számára kiemelten fontos kutatás-fejlesztési terület helyzete igen kedvezőtlen, az országos átlagnál rosszabb mutatókkal bír, a hazai viszonyok között kiemelkedő gazdasági teljesítmény eddig nem alapozta meg a K+F kapacitások bővülését.
A nemzeti innovációs rendszer elemei területileg egyenlőtlenül fejlettek, a vidéki egyetemi központok nem tudják ellensúlyozni a főváros egyértelmű túlsúlyát.