Közép-Dunántúli Régió

Oktatás, humán erőforrás
A Közép-Dunántúli Régió olyan humán erőforrásokkal rendelkezik, amelyek garanciái a térség társadalmi, gazdasági fejlődésének. A népesség mentális helyzete, egészségügyi ellátó rendszere, iskolázottsága, a különböző tudományok magas fokú művelése, foglalkoztatásának emelkedő szintje, gazdasági aktivitása biztató alapja a folyamatos megújulásnak.
A Közép-Dunántúli Régióban egy egyetem és három helyi székhelyű főiskola működik, ezen kívül több egyetemnek és főiskolának vannak itt kihelyezett tagozatai, karai.

A magyar tulajdonú nagyvállalatok kutatás-fejlesztési tevékenysége a rendszerváltást követő piaci bizonytalanság miatt csökkent. Az idetelepült multinacionális cégek pedig általában komplett know-how-t hoztak, és a fejlesztési tevékenységüknek csak elhanyagolható részét végzik nálunk.
A felsőoktatás kiemelt szerepe a tudásalapú társadalomban nem kérdőjelezhető meg. Ugyanakkor a felsőoktatási intézmények érdekérvényesítő képessége országosan és regionálisan is igen gyenge. Az országos érdekérvényesítő képesség fejlesztésére, a regionális érdekérvényesítés megteremtésére célszerű a regionális felsőoktatás-fejlesztési tanács létrehozása a régió felsőoktatási intézményeinek képviselőiből. A szervezet háttérintézményeiként szolgálhatnak olyan kutatási és oktatási hálózatok, amelyek egy-egy regionális téma, probléma kezelésére szerveződnek.

A magasabb iskolázottság és a képzettség elérésének fontosságát a régió lakossága felismerte. A középfokú képzésen belül 1990. óta erősödött a gimnáziumok és a szakközépiskolák szerepe, ezzel párhuzamosan csökkent a szakiskolák és a szakmunkásképzők iránti igény. A gimnáziumot végzők köre több mint 10 %-kal, a szakközépiskolába járóké közel 50%-kal gyarapodott, a szakmunkásképzésben részesülőké 30%-kal mérséklődött.
A kilencvenes években különösen megnőtt a felsőoktatás iránti érdeklődés. 1990 óta a Közép-Dunántúli Régióban lévő felsőfokú intézmények száma megduplázódott, hallgatói létszámuk pedig a négyszeresére emelkedett. Népességarányosan a főiskolai hallgatók száma közel azonos az országossal, az egyetemistáké ötödével elmarad attól.

A térségben a '90-es évekig főleg műszaki értelmiségi képzés folyt kihelyezett főiskolai karokon, illetve a Veszprémi Egyetemen. Az eredetileg vegyipari felsőfokú képzésre alapított egyetemen, ma már mintegy 5000 hallgató tanulhat különféle műszaki, közgazdasági, idegenforgalmi fakultásokon. Az egyetemnek több kihelyezett tagozata is működik az országban. Az intézmények, közöttük a Tatabányai Modern Üzleti Tudományok Főiskolája, a Dunaújvárosi Főiskola, a székesfehérvári Kodolányi János Főiskola és más, felsőfokú képzettséget adó iskolák a hagyományos szakirányok mellett egyre több piacképes programot vezetnek be, melynek keretében a fiatalok a gazdaságirányítás, a számítástechnika, a környezetvédelem, valamint a szociális gondolkodás korszerű ismereteit sajátíthatják el.

1996-ban a gazdaságilag aktív lakosság 13%-a rendelkezett felsőfokú végzettséggel vagy diplomával, szemben az országos 17%-kal. Ezt a lemaradást a régió a fokozódó főiskolai és egyetemi támogatással igyekszik leküzdeni. Regionális bontásban a felsőfokú végzettséggel rendelkezők aránya Fejérben a legmagasabb és ebben a megyében, illetve Veszprémben a legmagasabb a felsőfokú, nappali tagozatos hallgatók száma.

Az országoshoz hasonlóan a Közép-Dunántúli Régió népességének iskolázottsága a kilencvenes években tovább emelkedett, jelentősen megnőtt a középfokú végzettségűek és diplomások aránya. A 25 évesnél idősebbek közül minden ötödik legalább középiskolai, és minden tizedik egyetemi vagy főiskolai végzettséggel rendelkezik.
Különös jellemzője a régiónak, hogy mind a középfokú, mind a felsőfokú oktatásban résztvevők aránya alatta marad az országos átlagnak. Paradox módon ez részben éppen a gazdasági fejlettségből adódik, hiszen a jobb munkába állási esélyeknek köszönhetően a fiataloknak nem kell a "kényszertanulást" választaniuk. Az okok között jelentős súlya van a foglalkoztatási szerkezetnek is (magas betanított munkás arány a foglalkoztatáson belül). Az alacsonyabb átlag adódik abból is, hogy a régióban, az országos átlaghoz képest kevés a felsőoktatási intézmény. Mindenesetre a jelenség az egyik leginkább figyelemreméltó tény a humán erőforrások fejlesztése tekintetében, mivel a mutató tartóssá válása rendkívüli mértékben rontani fogja a régió társadalmi-gazdasági versenyképességét.

Budapest mellett a nagy vidéki felsőoktatási központok (Szeged, Debrecen, Pécs, Miskolc), meghatározó tényezői az ország felsőoktatási bázisának. Ezen központoknál jóval kisebb a mérete, képzési kínálata a második vonalban lévő, korábban speciális képzést nyújtó képzési centrumoknak (Veszprém, Gödöllő, Győr, Sopron, Nyíregyháza, Eger, Szombathely). Szembetűnő az oktatási profil tanulmányozása során, hogy ezekben az intézményekben csak néhány tudományterület oktatása a meghatározó, sokszínűségük, képzési palettájuk nem hasonlítható a „campus-jellegű” felsőoktatási központokhoz. A regionális szemléletmód alkalmazása esetén kitűnik, hogy az ország nyugati részén, sem a Nyugat- sem a Közép-Dunántúlon nincs kimondott felsőoktatási központ: az intézmények mérete kicsi, az oktatás profilja meglehetősen egysíkú. A Közép-Dunántúl helyzetén nem változtatott a felsőoktatási intézmények integrációja sem, hiszen a régióban továbbra sem kerültek egyértelműen megerősítésre az intézmények. Ennek a folyamatnak a során nem kapott hangsúlyt a regionális szemléletmód, a regionális együttműködések bátorítása sem.

A régió felsőoktatási intézményei (Meglévő ill. potenciális kutatóhelyek)

Mindenképpen pozitív viszont, hogy a régióban megindult - a sikeres nyugat-európai és amerikai példákhoz hasonlóan – a tudásparkok kialakítása. Az egyik ilyen fejlesztés a Talentis program keretében a Zsámbéki-medencébe tervezett tudásközpont, melyhez 20 év alatt közel 12 milliárd eurós beruházás szükséges. A Talentis Program egy tudásalapú térségfejlesztési koncepció, innovációs klaszter, mely a modern gazdaság kihívásainak megfelelően alapvetően a humán erőforrásokra és a csúcstechnológia alkalmazására épül. A másik ilyen kezdeményezés a 200 hektáros Technopolis tudományos-ipari park fejlesztése Székesfehérváron, megvalósítása és működtetése Székesfehérvár és a régió gazdasági, humán és fejlett technológiai erőforrásainak hatásait egyesíti. A Technopolis elnevezés utal arra, hogy Székesfehérváron egy modern, fejlett technológiákon alapuló, új városrész létesül, ahol technológiai park, tudományos park, valamint különböző, városi és regionális szintű közigazgatási funkciók, szórakozási, pihenési funkciók kapnak helyet.

Az innovációs igényeket ugyancsak előtérbe helyezi a Bécs-Budapest nagyrégióban elhelyezkedő, több innovációs centrumot, növekedési központot magába foglaló innovációs terület kiépülése (Székesfehérvár, Mór, Várpalota, Veszprém, Ajka, Esztergom, Tatabánya, Komárom, Dunaújváros, Pápa, Bicske és Bábolna).

Társadalmi adottságok és humán szolgáltatások

Oktatás

Az országoshoz hasonlóan a régió népességének iskolázottsága a kilencvenes években jelentősen emelkedett, a megfelelő korú népesség körében nőtt a középfokú végzettségűek és
a diplomások aránya, ennek ellenére a régióban az iskolázottság szintje elmarad az országos átlagtól.
Elmondható, hogy az utóbbi tíz évben az óvodák és általános iskolák száma 8 %-kal csökkent, ugyanakkor a középfokú oktatási intézmények száma és képzési kínálata bővült. A szakképzési struktúraváltozás okozta, szakképzésben tapasztalható létszámnövekedés azonban
nem jelenti, a munkaerőpiac elvárásait, igényeit kielégíteni képes „szakemberek” biztosítását.
A régió oktatási intézményei között egyelőre csak formálódóban van az átjárhatóság. A szakképzés nem tudja kellő gyorsasággal követni a gazdaság igényeit, mivel a két szféra összhangját biztosító információs és koordinációs intézményrendszer hiányos. Fontos ugyanakkor, hogy a régió minden meghatározó centrumában van felsőfokú képzés, de a felsőoktatási intézmények száma alacsony, együttműködésük és kutatóintézeti hátterük, valamint képzési kínálatuk nem megfelelő, bár az utóbbi években jelentős mennyiségi és minőségi fejlődésen mentek keresztül.
A gimnáziumot végzők köre több mint 10 %- kal, a szakközépiskolába járóké közel 50%-kal gyarapodott, a szakmunkásképzésben részesülőké 30%-kal mérséklődött, ugyanakkor megnőtt a felsőoktatás iránti érdeklődés. A Közép-Dunántúli Régióban 1990-es helyzethez képest megduplázódott a felsőfokú intézmények száma, hallgatói létszámuk pedig a négyszeresére emelkedett.
A felsőfokú végzettségűek aránya az országos átlagtól elmarad, a régió társadalmi, gazdasági szférája még mindig „nettó importőr” a felsőfokú végzettségűek létszámbiztosításában (főként az egyetemi végzettségek terén). Közép-Dunántúl az itt tanuló nappali tagozatos hallgatók száma alapján az utolsó előtti a régiók rangsorában, melyet enyhít a kedvező földrajzi elhelyezkedés, különösen a budapesti egyetemek, főiskolák közelsége.

Közoktatási intézmények a régióban:

A régió felsőoktatási intézményei